Vírusürítés
Az a folyamat, amikor egy vírus valamilyen úton elhagyja a fertőzött szervezetet. Ez légúti betegségek esetében leginkább köhögéssel vagy tüsszentéssel történik, de gyakori a széklettel történő vírusürítés is.
A vírus nem feltétlenül fertőzőképes ott, ahol kiürül, hiszen előfordul, hogy csak a DNS‑ének ártalmatlan darabkáit lehet kimutatni valahol, ám a legtöbb esetben a kettő összefügg, tehát amikor a vírus kiürül a szervezetből, akkor onnan terjedni, azaz másokat megfertőzni is képes.
A vírusürítés időtartama és mértéke a betegség típusától függően változik, de olyan egyéb tényezők is befolyásolhatják, mint például a vírusürítő személy életkora. Például a SARS‑CoV‑2 ürítése tartós, a megfertőződéstől számítva akár 5 hétig is elhúzódhat. A vírusürítés az orrváladékban a legjelentősebb, ezt követi a torokváladék, de kimutatták a vírus nyomait a betegek székletében is.
A vírusok továbbadásában a tünetmentes vírusürítés a legjelentősebb, ami azt jelenti, hogy a vírus akkor is távozik a szervezetből, amikor a betegnek semmi panasza nincsen. Ez azért veszélyes, mert a beteg így akaratlanul is tovább fertőzhet másokat. A herpesz tünetei például másfél‑két hét alatt elmúlnak, de az ezt követő másfél‑két hétben még továbbra is zajlik a vírusürítés és fennáll a fertőzőképesség.
A vírusürítést angolul viral shedding‑nek hívják, ott azonban abban a jelentésben is használják, amikor egy egyeden belül a vírus kiválik egy sejtből, és a test egyik részéből egy másikba kerülve átterjed.
Publikálva: 2020. június 9.