Lexiq

Sztoicizmus

Görög filozófiai iskola, aminek fő üzenete, hogy azokra a dolgokra kell fókuszálni, amikre befolyásod van, és amiken nem tudsz változtatni, abba bele kell törődni. Az öregedés és a halál például elkerülhetetlenül be fog következni, ám hogy addig miként éled az életed, az elsősorban rajtad múlik.

Az irányíthatatlan érzelmek és a szenvedélyek tudatos irányítása nemcsak sok szorongástól és bosszankodástól kíméled meg magad, de arra is több időd és energiád marad, hogy arra figyelj, amire érdemes. A sztoikus nyugalom elérésének két módja az élet rövidségének és esetlegességének elfogadása, valamint a legrosszabb forgatókönyvek elképzelése (azaz a premeditatio malorum).

A sztoicizmus alapítója az az ókori görög filozófus Zénón, akinek tanai szerint a legfőbb jó az erényre törekedni, a vágyakat csillapítani, az érzelmi kilengéseket kerülni, a szenvedéseket és a halált bölcs beletörődéssel elfogadni (innen ered a sztoikus nyugalom kifejezés). Az irányzat leghíresebb képviselői Diogenész, Cicero, Seneca, Epiktétosz és Marcus Aurelius.

Bővebben: