Szófaj
A szófaj olyan nyelvtani kategória, amibe a szavak a jelentésük, a nyelvtani tulajdonságaik és a felhasználásuk alapján sorolhatóak be.
A szófajok megalkotásának és a szavak szófajokba sorolásának nincs egyetlen helyes útja, így többféle szófaji csoportosítási rendszer létezik. A szófajok tanítása jelenleg a Bokor József nyelvész által 2007‑ben leírt rendszer alapján történik:
I. Alapszófajok:
- főnév (pl. virág, Lajos)
- melléknév (pl. sötét, vicces)
- számnév (pl. három, kevés)
- névmás (pl. én, ilyen)
- határozószó (pl. most, sehol)
- ige (pl. tanul, folyik)
- igenevek:
- főnévi igenév (pl. írni, esni)
- melléknévi igenév (pl. kiabáló, elvégzendő, átruházott) és igei igenév (pl. anyám sütötte kalács, Ady írta vers)
- határozói igenév (pl. izzadva, töprengvén)
II. Viszonyszók:
- segédige (pl. nem fog havazni, szólhatott volna)
- igekötő (pl. be, meg)
- névutó (pl. mögött, óta, helyett)
- névelő (pl. a méhek, egy szarvas)
- kötőszó (pl. és, mert, vagyis)
- módosítószó (pl. bizony, csak, nem tudom)
III. Mondatszók:
- indulatszó (pl. jaj, hurrá, hé, kuss)
- kapcsolatteremtő mondatszók (pl. tessék?, igen, heló, kösz, nos, nesze)
- hangutánzó mondatszó (pl. puff, hapci, sicc)
Publikálva: 2020. november 9.

A szófajok rendszere (dr. Hegedűs Attila és Méhes Edit: Magyar nyelv 8. tankönyv, részlet a 22-23. oldalról, Eszterházy Károly Egyetem, 2017.)