Lexiq

sic

A latin eredetű sic (kiejtése: szik) szó szerinti jelentése: így, ekképpen.

Írásban általában zárójelbe téve és felkiáltójellel, a (sic!) formában használják a szó és betű szerinti hűség kifejezésére. Ezzel jelzi az író, hogy a szokatlan szóhasználat vagy a furcsa írásmód nem az ő sajátja és nem elírás, hanem valóban így hangzott el vagy így nézett ki eredetiben.

A (sic!) kifejezést formai és tartalmi hibákra való figyelmeztetésként egyaránt alkalmazható. Például ha egy fórumban valaki egy olyan hozzászólásból idéz, aminek írója helyesírási hibát vétett, akkor az így néz ki: "Ne beszélj hüjeségeket (sic!), a gyerekeket nem a gólya hozza!", ezzel hangsúlyozva, hogy az idéző fél tisztában van azzal, hogy a hülyeség ly‑nal írandó. Ugyanígy, ha például egy elismert történész a rendszerváltásról beszélve véletlenül 1999‑re teszi az eseményt, az erről szóló újságcikkben ez így nézne ki: "A történész elmondta, hogy az 1999‑es (sic!) rendszerváltás során hazánk demokratikus országgá vált.", nyomatékosítva, hogy az újságíró tudja, hogy a rendszerváltás 1989‑ben történt.

A sic szócska a latin sic erat scriptum (= így írták) kifejezésből származik, ebből rövidült le. Eredetileg a nyomdászatban használták az írók annak jelölésére, hogy a szokásostól eltérő írásmód szándékos, és a korrektornak vagy a nyomdásznak nem kell javítania az adott szót (csak ki kell törölnie az erre utaló (sic!) jelzést a szövegből).