Lexiq

Predikátum

1.

A predikátum a nyelvtanban és a logikában egy mondat állítmánya, azaz ami az alanyról kijelent valamit.

Egy közlés során ez az a mondatrész, ami új információt ad a szóban forgó témáról, például egy személyről egy cselekvést (pl. Peti fázik) vagy egy fogalomról egy tulajdonságot (pl. a harag mulandó).

A predikátumok aszerint csoportosíthatóak, hogy hány változó (idegen szóval hány argumentum) szükséges ahhoz, hogy mondatot alkossanak:

  1. egyváltozós: X dolgozik, X humoros, X mozdonyvezető
  2. kétváltozós: X szereti Y‑t, X szebb Y‑nál, X egyenlő Y‑nal
  3. háromváltozós: X megcsalta Y‑t Z‑vel, X megkínálja Y‑t Z‑vel

Szinonimái: komment, réma, propozitum

Bővebben: Topik és predikátum (Wikipédia)

2.

A predikátum a régi magyar nyelvben a családi birtok helyszínét jelző nemesi előnév.

Ezt a helynevet kisbetűvel írták, hiszen nem volt a személy nevének része, csupán arra szolgált, hogy melléknévként jelezzék vele az illető származását, és így megkülönböztessék őt az azonos nevű emberektől. Például amikor a 16. században a Báthory család két ágra oszlott, szükség volt a predikátumra, hiszen a keresztnevek is megegyeztek (András, István, Erzsébet), így lett az egyik a somlyói, a másik az ecsedi Báthory család.

Az előnevek használatát Magyarországon 1947‑ben törvényileg megtiltották.

Szinonimái: nemesi előnév, családtőnév, birtoknév, származási cím

Bővebben: Előnév (Heraldikai lexikon)


A predikátum kifejezés a latin prae- (=előtt) előtag és a dicere (=mond) szó összekapcsolódásából eredő praedico (= megjósol, kihirdet) kifejezésből származik.

Publikálva: 2021. december 6.