Parentifikáció
A parentifikáció az, amikor egy gyereknek szülőként kell viselkednie, szülői feladatokat kell ellátnia a saját szülőjével vagy testvérével szemben.
Ennek két formája van:
- fizikai parentifikáció, amikor a gyerek kétkezi feladatokat lát el (pl. kisebb testvér ellátása, beteg családtag ápolása, háztartási munkák stb.)
- érzelmi parentifikáció, amikor a gyerek lelki támaszt nyújt egy családtag számára, vagy közvetítőként szolgál két családtag között (pl. depressziós szülő támogatása, válófélben lévő szülők közötti viszályok elsimítása stb.)
Jellemzően a legidősebb gyerek kerül ilyen helyzetbe, de az is előfordul, hogy az évek elteltével egy fiatalabb testvér átveszi a szerepét (például ha az elsőszülött elköltözik a családtól).
A parentifikált szerep speciális esete a spousifikáció, amikor egy szülő házastársként kezeli a gyermekét. Ez természeténél fogva gyakoribb egyedülálló szülők esetén, de előfordulhat házas szülők körében is (például akár fizikai, akár érzelmi elhanyagolás esetén).
A parentifikáció kifejezést egy argentin családterapeuta alkotta meg 1967‑ben az angol parent (=szülő) szóból. A spousifikáció kifejezés ennek mintájára született meg az angol spouse (=házastárs) szóból képezve 1980‑ban.
Bővebben:
- Mit jelent a parentifikáció? (Frankó Betta)
- Amikor a gyermek valójában szülő (Mindset Pszichológia)
- A parentifikáció jelentősége és hatása a családterápiára (Magyar Családterápiás Egyesület)
Publikálva: 2022. szeptember 30.