Lexiq

Parakrin

A parakrin jelátvitel a sejtek közötti kommunikációnak az a formája, amikor egy sejt kibocsát egy jelet, és az a közelében lévő sejtekben idéz elő változásokat.

A parakrin jelmolekulákat termelő sejtek által kibocsátott "üzenetek" csak a közvetlen szomszédságában lévő sejtekhez jutnak el, tehát viszonylag rövid távolságon belül működnek. Mindössze néhány mikrométerre vagy legfeljebb egy milliméterre jutnak el, szemben az endokrin hormonokkal, amik a vérbe jutva az ereken keresztül lényegesen nagyobb távolságokat tesznek meg.

A parakrin jelátvitel elsősorban egy adott szerven belüli különböző működések idői és térbeli összehangolására szolgál. Például a gyomorban felszabaduló hisztamin az izmokra hatva fokozott mozgásra készteti a gyomrot, több gyomorsav és enzim képződésével elősegíti az emésztést, sőt ezeken kívül a gyomor tájéki vérkeringést is megnöveli, hogy mindezekhez kellő energia álljon rendelkezésre. Ugyanakkor ez a hatás kizárólag a gyomor területére érvényes, az emésztés későbbi, vékonybélben zajló folyamataiba már nem szól bele.

A kifejezés a görög para- (= mellett, közelében) előtag és a -krin (= kibocsát, kiválaszt) utótag összekapcsolásával képződött, utalva arra, hogy a kibocsátott jel a sejt közelében hajtja végre a feladatát.

Bővebben: Sejtbeszéd - kémiai nyelven (Természet Világa)

Publikálva: 2022. január 15.