Lexiq

Neuroplaszticitás

Az a képesség, hogy az agy az egész élet során folyamatosan változik. Amikor például megtanulsz valami új dolgot, mondjuk hulahoppkarikázni, akkor a mozgásért és az egyensúlyozásért felelős idegi kapcsolataid megváltoznak annak érdekében, hogy a karikát egyre tovább és egyre könnyedebben tudd pörgetni a derekad körül.

Ez a képesség észrevétlenül a mindennapjaink része, hiszen ennek köszönhetően tanulunk meg új készségeket, de főleg akkor válik látványossá, hogy egy sérülés vagy egyéb károsodás után az agy újratanulja az elveszett működéseket.

Ez különböző strukturális szinten és többféleképpen történhet. Mikroszkopikus szinten például a szinapszisok erősödhetnek vagy gyengülhetnek (pl. zongoratanulás során egyre inkább automatizálódnak a gyakran ismételt ujjmozdulatok), sőt akár a szürkeállomány aránya is megváltozhat helyenként (pl. ha valaki megvakul, akkor a hallásért és tapintásért felelős agyterületekre kiemelt szüksége lesz). Nagyobb léptékű változás következik be akkor, ha egy adott funkcióért felelős agyi aktivitás teljesen áthelyeződik egy másik agyterületre (pl. a beszéd képessége a bal agyfélteke oldalsó területén rejtőzik, de ha valaki pont itt szenved el egy súlyos és kiterjedt agysérülést, akkor ez a funkció - intenzív rehabilitációval - átkerülhet az agy más pontjára).

A neuroplaszticitást a 20. század második felében fedezték fel. Korábban úgy tartották, hogy ilyen mértékű képlékenységet csak a fejlődésben lévő idegrendszer tud felmutatni. Noha most már bizonyos, hogy a felnőtt agy is plasztikus, ez a képesség gyermekkorban a legerősebb, és az idősödéssel egyre gyengül, de olyanok is befolyásolják, mint például a motiváció és a figyelem.

Szinonimái: neurális plaszticitás, agyi plaszticitás.

A kifejezés a neuron (=idegsejt) és a plasztikus (= változtatható, képlékeny) szavak összetételéből származik.