Lexiq

Mizofónia

A mizofónia (vagy másképp írva misophonia) szó szerinti jelentése a "hangok gyűlölete". Ez egy pszichológiai rendellenesség, amikor valaki heves érzelmi feszültséget, idegességet érez bizonyos hangok hallatán.

A leggyakoribb kiváltó hangok az olyan ismétlődő, emberi testhez kötődő hangok, mint a szuszogásszerű levegővétel, a csámcsogó rágás, a hangos nyelés, a folyamatos szipogás vagy torokköszörülés, a billentyűzeten való gépelés, vagy ha valaki az ujjaival kopog az asztalon vagy a lábával dobol a padlón.

Ha egy mizofóniás ember meghall egy elviselhetetlen hangot, az számára olyan testi tünetekkel járhat együtt, mint a szívverés felgyorsulása, a vérnyomás megemelkedése, az izmok megfeszülése, a test hőmérsékletének megemelkedése, izzadás vagy akár a légszomj. Az illető mindezt pszichológiailag úgy éli meg, hogy izgatottá válik, agresszív dühöt érez, és menekülni vágyik a hang forrásától.

A rendellenességet csak 20 évvel ezelőtt azonosították. A hátterében az idegrendszer valamilyen hibás működése állhat. Az egyik elmélet szerint a mizófóniások a figyelem irányításának zavara miatt túlzottan odafigyelnek a hangokra, és kevésbé tudják kizárni azt a tudatukból. Egy másik nézet szerint ezek az emberek általában is könnyebben ingerelhetőek, és emiatt a hangok is egy azonnali kellemetlen érzelmi reakciót váltanak ki belőlük. Egy kutatás szerint például az agy érzelmekért felelős elülső része aktívabban reagál a hangokra a mizofóniás embereknél.

A jelenségre egyelőre nincs gyógymód, de olyan viselkedéses terápiákkal kezelhető, mint a koncentrációt segítő gyakorlatok, az ellazulást elősegítő technikák, vagy az ellenkondicionálás (azaz amikor pozitív érzelmet társítasz egy negatív ingerhez).

Bővebben: