Közösségi távolságtartás
A társas érintkezés visszaszorítása egy járvány terjedésének lassítása érdekében.
Ennek enyhébb formája a nagyobb létszámú összejövetelek és a másokkal való szoros kapcsolat (pl. moziba járás, zsúfolt tömegközlekedési eszközök, családi ünnepségek) elkerülése, szigorúbb változata pedig az önkéntes karanténba vonulás, amikor az emberek fizikailag teljesen elszigetelik magukat a többi embertől.
A távolságtartással csökkenteni lehet a fertőzött és még egészséges személyek közötti találkozások számát, ezzel pedig mérséklődik a megbetegedések száma. Minél kevesebb ember betegszik meg, annál kevesebben lesznek azok, akik kórházi ellátásra szorulnak. Ha csak annyian kerülnek kórházba, ahány beteget még fennakadások nélkül el tudnak látni az orvosok és az ápolók, akkor ezzel javul az egészségügyi ellátás minősége, azaz a távolságtartás akár életeket is menthet.
A társas távolságtartásnak akkor van a legnagyobb haszna, ha olyan kórokozók ellen vetik be, amelyek cseppfertőzéssel (pl. tüsszentés vagy köhögés), fizikai érintéssel (pl. kézfogással, ajtókilincsen át) vagy a levegőben terjednek. Kevésbé eredményes ez a fajta intézkedés a szennyezett víz vagy élelmiszer által okozott, valamint a rovarok révén terjesztett betegségek esetén, hiszen ezeknél a megfertőződés nem kötődik közvetlenül az egyes emberek találkozásához.
Más szavakkal: társas távolságtartás, társasági távolságtartás, szociális távolságtartás.
Angolul: social distancing.
Publikálva: 2020. május 7.
A közösségi távolságtartás jelentősége egy járvány megfékezésében (Toby Morris alapján, CC BY-SA 4.0)