Imposztor szindróma
Az imposztor szindróma az az önértékelési zavar, amikor valaki úgy gondolja, hogy a sikerei nem a saját érdemei, hanem azokat csupán a véletlen szerencsének vagy egyéb külső, tőle független tényezőnek köszönheti (például a külsejének vagy a kapcsolatainak a Máté‑hatáson keresztül).
Mivel az imposztor szindrómás ember alábecsüli a saját képességeit, ezért folyamatosan attól fél, hogy lebukik mások előtt, mert előbb‑utóbb a többiek is rájönnek, hogy a valóságban ő értéktelenebb és tehetségtelenebb, mint amilyennek hitték, és az elért teljesítménye mögött nem is az ő képességei állnak.
A jelenséget a nők és a férfiak egyaránt átélhetik, de a magasan képzett nők körében a leggyakoribb.
Az imposztor szindrómát 1978‑ban írta le először két amerikai pszichológusnő, akik 150 sikeres nő megkérdezésével vizsgálták a jelenség elterjedtségét. Az imposztor szó jelentése szélhámos, csaló, és a kutatók azért adták neki ezt a nevet, hogy kihangsúlyozzák, az érintettek a rátermettségük külső bizonyítékai ellenére is meg vannak győződve arról, hogy csalók, és nem érdemlik meg mindazt, amit elértek.
Bővebben:
- Furcsa önbizalomhiány - Az imposztor szindróma (Mai Pszicho)
- Csalónak érzed magad? - Így küzdd le az imposztor-szindrómát! (Mindset Pszichológia)
Publikálva: 2021. november 16.