Lexiq

Faj

Egy fajba tartoznak azok az élőlények, amelyek:

  1. külső és belső tulajdonságaikban nagyjából megegyeznek,
  2. közös származásúak, és
  3. egymással termékeny utódot képesek létrehozni.

A külső és belső hasonlóság azért van ilyen pongyolán fogalmazva, mert valójában igen nagy eltérések lehetnek egy faj egyedei között. Például egy palotapincsi jelentősen különbözik egy bernáthegyitől, miközben lényegileg azonos testfelépítésűek. De nem csak a tenyésztett állatfajok között vannak ilyen óriási eltérések, például egy páfrány sűrűsége vagy levélmérete is nagyban függ attól, hogy egy‑egy egyed hol él, ott milyen a termőföld, mennyi vízhez jut stb.

De megfigyelhető ez a változatosság az emberi faj esetében is, hiszen a különféle földrajzi rasszok egyedei is egészen másképp néznek ki: például az Európában élő europid bőrszín sokkal világosabb az Afrikából származó negrid bőrszínnél, az Ázsiában honos mongolid szemforma pedig feltűnően különbözik mindkét másiktól.

Ezzel szemben a ló és a szamár sokkal jobban hasonlít egymásra, származásuk is közös, hiszen mindketten a lófélék családjába tartoznak, ők mégis két külön fajt képeznek, mert utódjuk, az öszvér terméketlen (azaz nem képes tovább szaporodni).

Veszélyeztetett faj az, ami a kipusztulás szélén áll, vagy mert nagyon kevés egyed él belőle, vagy mert az élőhelye rendkívüli mértékben lecsökkent. Ha ezek az állapotok továbbra is fennállnak, kicsi az esélye, hogy a faj fennmaradhat. Ez fenyegeti többek között a hegyi gorillát, a bengáli tigrist, a kék bálnát, a királypingvint vagy a cuki mexikói axolotl nevű kétéltűt is.

Kihalt faj az, aminek sem a természetben, sem fogságban nem él már egyetlen egyede sem. Ilyen például az 1936‑ban védetté nyilvánított, ám azóta sosem látott erszényesfarkas vagy a 17. században kihalt dodó, ami az ember által kipusztított állatfajok jelképévé vált.

Bővebben: A rendszerezés alapegysége a faj (Szegedi Tudományegyetem)