Lexiq

Diszruptív

1.

Szó szerinti jelentésében bomlasztó, züllesztő, kártékony, azaz a kialakult normáktól eltérően, szabálytalanul viselkedő személy. A diszruptív viselkedési zavar például olyan romboló viselkedésű gyerekek diagnózisa, akik agresszívek, rongálnak, provokálnak másokat, csalnak, lopnak vagy egyéb alapvető szociális normákat megszegnek.

2.

Mai szóhasználatban azonban olyan cégekre és technológiákra szokták ezt mondani, amelyek saját területükön felkavarják az állóvizet, mert egyszerűbbek, jobbak, olcsóbbak, fenntarthatóbbak, mint a korábbi megoldások.

Ilyen volt például az Airbnb a szálláshelyek piacán vagy az Uber a taxizás területén. A jelenség azonban nem kizárólag a modern kor sajátja, ugyanilyen volt a szövőgép a 19. században vagy akár a könyvnyomtatás megjelenése a 15. században.

Ilyenkor a piac teljesen átalakul, hiszen vagy a korábbi szereplői is igazodnak valahogyan az új helyzethez, vagy a friss és formabontó technológia teljesen kiszorítja őket a piacról. Ebben az értelemben tehát a diszrupció nem egy negatív tulajdonság, hiszen a diszruptorok csak azokat a régi és elavult módszereket száműzik, amelyek helyett valami korszerűbbet tudnak kínálni.


A diszruptív kifejezés a latin dis (=szét) és rumpere (=törés) szavak összevonásából ered, minthogy a diszruptorok széttörik, felforgatják az addigi világot.